Mi is van a tusfürdőben?

Kezdjük az alapokkal: mitől tusfürdő egy tusfürdő?
A tusfürdők általában az alábbi összetevőkből állnak:
- mosóaktív anyag (amely a tisztító hatásért és a habzásért felel),
- a megfelelő állagot biztosító anyagok (pl. víz),
- PH szabályozók, tartósítószer, UV szűrők, só és egyéb technológiai anyagok,
- illatanyag, színezék (a szubjektív megítélésért felelős anyagok).
Ezek az anyagok változó arányban vannak jelen az egyes termékekben, és a mosóaktív anyag kivételével egyik összetevő sem feltétlenül szükséges ahhoz, hogy tusfürdőről beszélhessünk. Amennyiben a gyártó a tisztításon kívül valamilyen különleges funkcióval szeretné felruházni a terméket, további összetevőkkel gazdagíthatja azt: antibakteriális anyagok, bőrápoló anyagok, vagy éppen csillámpor [sic!]. Attól, hogy a gyártó ráaggatja a "wellness" jelzőt, még korántsem biztos, hogy az a termék a mi fogalmaink szerint is beletartozik a wellness életformába, vagy hogy a "bőrbarát jellemzőkön" a gyártó ugyanazt értette, mint mi. Egy tusfürdő valódi jellemzőit és minőségét csak az összetétel alapján tudnánk megítélni, azonban az összetevők felsorolása önmagában még a szakember számára is kevés információt nyújt. Az összetétel feltüntetését nemzetközi előírás szabályozza, ez az INCI (International Nomenclature of Cosmetic Ingredients). A szabvány biztosítja, hogy az összetevők világszerte egyértelműen azonosíthatóak legyenek. Csakúgy, mint az élelmiszerek esetében, a kozmetikumok összetevőit is csökkenő sorrendben kell feltüntetni a terméken, azaz a termék legnagyobb részét kitevő anyagok az elején, a kisebb mennyiségben használt összetevők a lista végén szerepelnek. Az élelmiszerekkel ellentétben a kozmetikumokon az 1%-nál kisebb koncentrációban szereplő összetevőket is fel kell tüntetni, azonban ezek sorrendje már tetszőleges lehet.
Azon túl, hogy a flakonban milyen anyagok keveréke rejtőzik, nem mindegy az sem, hogy a gyártó ezeket milyen forrásból és milyen minőségben szerezte be. A kozmetikai termékek összetételét szabályozó jogszabályok meghatározzák ugyan, hogy az egyes vegyi anyagok milyen minőségű változatát, melyik termékben, milyen koncentrációban szabad felhasználni, az előírások betartása azonban a gyártó felelőssége, a számonkérés pedig sokszor hiányzik. Nem volt ez mindig így. Az Európai Uniós csatlakozás ezen a téren is hozta magával a jogszabályok harmonizációját. Így azonban a korábbi, az uniósnál szigorúbb magyar engedélyeztetési eljárás helyett a csatlakozás óta a kozmetikai termékek forgalomba hozatala csupán bejelentéshez kötött. Megnőtt tehát a gyártók felelőssége, és az OÉTI általunk megkérdezett munkatársa szerint a szúrópróbaszerűen végzett ellenőrzések során sok hiányosságra derül fény. A bejelentésnek csupán az alapvető információkat kell tartalmaznia a termékről, de a gyártónak meg kell jelölnie, hogy hol található a részletes termékdokumentáció. Ez a termékdokumentáció az, amely kitér a felhasznált anyagok minden lényeges tulajdonságára, esetleges biztonsági kockázataira - már amennyiben a gyártó követi az előírásokat, és valóban rendelkezik a dossziéval. (A témáról bővebben a Lássunk tisztán c. cikkünkben írtunk.)

Problémás összetevők - összetett problémák:
Bár a fogyasztó számára az összetevők listája nem nyújt megbízható támaszt a választáshoz, azért némi támpontot adhat. Az elmúlt pár évtizedben előtérbe került a kozmetikumokban használt vegyi anyagok biztonságosságának kérdése. Közhely, hogy ma már létezésünk minden pontján vegyi anyagok hatásának vagyunk kitéve - legyen szó élelmiszerről, ruházatról, vagy éppen a falfestékekről. A kozmetikumok esetében a kérdés kiemelten fontos, hiszen bőrünk rendszeresen közvetlenül érintkezik ezekkel. Az elmúlt években rengeteg cikk, tudományos kutatás taglalta a kozmetikai összetevők biztonsági kockázatait. Nehéz kiigazodni az információk rengetegében, különösen azért, mert kevés az olyan összetevő, amelyről egyértelműen kijelenthető, hogy az káros vagy éppen bizonyítottan szuperbiztonságos. A tusfürdők legtöbbjének alapvető mosóaktív összetevője a Sodium Lauryl Sulphate (SLS) például sokszor kerül terítékre. Egyes tanulmányok, cikkek szerint bőrirritáló, mások szerint bizonyos anyagokkal keveredve rákkeltő lehet, megint más források szerint pedig a bőrt átjárhatóbbá teszi, így a káros anyagok könnyebben juthatnak be a testünkbe. Mi több, az SLS vegyi anyag biztonsági adatlapja (amely többek között az anyag tárolási, kezelési előírásait és toxikológiai jellemzőit tartalmazza) rémisztő utalásokat tartalmaz annak veszélyeire, és erre hivatkozva rengeteg felhívást találhatunk az interneten, amely óv minden, SLS-t tartalmazó terméktől. Az ilyen felhívásoknak és cikkeknek a jelentős része azonban hiányos, téves vagy félrevezető információn alapul. Egy vegyi anyag biztonsági adatlapjának tartalmát például nem szerencsés annak kozmetikumokban való felhasználásával összevetni, hiszen más koncentrációról, mennyiségről illetve minőségről van szó. Elég csak arra gondolni, hogy bizonyos koncentrációban és mennyiségben a só létfontosságú, míg nagy mennyiségben, koncentrációban és felhasználásban akár halálos is lehet. Nem is szólva arról, hogy tapasztalataink szerint sok riasztó cikk mögött az éppen bűnösnek kikiáltott összetevőtől mentes termékek forgalmazói, vagy azok ügynökei állnak. Ebben az esetben viszont hitelességük könnyen megkérdőjelezhető. A TVE nem kíván ítélkezni egyetlen összetevő ügyében sem. Az általunk megkérdezett - kozmetikai termékekkel foglalkozó - szakemberek is óva intettek minket a messzemenő következtetések levonásától egy-egy anyag esetében. Mindemellett vannak olyan összetevők, amelyek több mértékadó fogyasztóvédelmi szervezet listáján is rendre szerepelnek. Így ahelyett, hogy ítéletet hoznánk, mi káros és mi nem, bemutatjuk azokat a potenciális problémákat, amelyek kiemelt figyelmet kapnak külföldi fogyasztóvédelmi szervezetektől. Az elővigyázatosság elvének megfelelően a legnagyobb biztonságot az jelentené, ha elkerülnénk azokat az összetevőket, amelyeknél felmerült a gyanú, hogy egészségügyi problémákat okozhatnak. Ez azonban nem is olyan egyszerű, tekintve, hogy kevés a valódi alternatíva, illetve a megbízható információ. Így marad a válogatás az ésszerűség határain belül - próbáljuk meg minimalizálni a veszélyforrásokat. Összeállításunk elkészítésében elsősorban az Öko Test, az Environmental Working Group, az Environmental Health Association of Nova Scotia, valamint az Európai Bizottság publikációi, illetve a vonatkozó hazai és nemzetközi jogszabályok voltak segítségünkre. Az összetevőket a nemzetközi INCI szabvány szerinti megnevezésnek megfelelően tüntetjük fel.

Formaldehid:
A formaldehid jól ismert tartósítószer. Erős allergén, a nyálkahártyát irritálja, illetve tartós belélegzés esetén rákkeltő. Bár maga a formaldehid ma már ritkán szerepel kozmetikai összetevők listáján (továbbá az Európai Unióban kötelező a formaldehid-tartalomra a címkén felhívni a figyelmet), mégsem lélegezhetünk fel teljesen. Egyes összetevőkből ugyanis (így például a DMDM hydantoin, diazolidinyl urea, imidazolidinyl urea, quaternium-15, sodium hydroxymethyl glycinate, 2-bromo-2-nitropropane-1,3-diol, bronopol) formaldehid szabadulhat fel.

DEA, TEA, MEA:
A jól hangzó nevek mögött álló szerves vegyületek: diethanolamine, triethanolamine, (mono)ethanolamine. Egyes anyagokkal reakcióba lépve erősen rákkeltő nitrozaminokat képezhetnek, bár nem tisztázott, hogy a kozmetikumokban használt koncentrációban ez mekkora veszélyt jelent.

Parabének:
Igen elterjedt tartósítószer-család. Egy sokat vitatott tudományos kutatás a mellrák daganatokkal hozta összefüggésbe a parabéneket, míg mások a hormonháztartást megzavaró anyagként tartják számon. Veszélyességük azonban eddig nem nyert egyértelmű bizonyítást. Nem elhanyagolható tény, hogy az illatanyagok után a tartósítószerek a kozmetikumok által okozott allergiás reakciók leggyakoribb kiváltói.

A PEG família:
A polyethylene glycol különböző formái szintén gyakori összetevők a tusfürdőkben. Könnyen áthatolnak a bőrön, s azt átjárhatóvá tehetik más káros anyagok számára.

UV szűrők:
Jogos a kérdés, miért is van szükség a tusfürdőnkben UV szűrőre? Az UV szűrő anyagok ebben az esetben nem annyira a bőrt, hanem a terméket magát védik a fény okozta esetleges elszíneződéstől vagy minőségromlástól. Az átlátszó vagy világos flakonban tárolt anyagokat ugyanis károsíthatja az UV sugárzás, ami hatással lehet a termék színére, illatára. A probléma az, hogy a termékek védelmére használt UV szűrő anyagok némelyike allergén, néhány esetében felmerült a gyanú, hogy megzavarják a hormonháztartásunkat, valamint kimutathatóak az anyatejből. Jobb elővigyázatosságból minimalizálni a használatukat, és mivel egyáltalán nem elengedhetetlenek a tisztálkodáshoz, válasszunk olyan terméket, amely nem tartalmaz kérdéses fényvédő anyagokat! A német Öko Test magazin az alábbi fényvédőket tartja problémásnak:
- 4-Methyl-Benzylidencamphor (4-MBC vagy MBC)
- Octyl-Methoxycinnamate (OMC)
- Homosalate (Homomenthyl-salicylat vagy HMS)
- Octyl-Dimethyl-Para-Amino-Benzoic -Acid (OD-PABA)
- Benzophenone-1, Benzophenone-2, Benzophenone-3 (oxybenzon)
- 3-Benzylidencamphor

Illatanyagok:
Az illat az egyik legkritikusabb összetevő a kozmetikumok esetében, nemcsak azért, mert ez alapján választjuk ki kedvencünket, hanem mert az illatanyagok a kozmetikumok által okozott allergiás reakciók leggyakoribb kiváltói. Ennek ellenére nincs könnyű helyzetben az óvatos vásárló, hiszen az üzleti titkok védelme érdekében a gyártóknak elég csupán annyit feltüntetni "parfüm" vagy "fragrance", és - néhány alább részletezett kivétellel - nem tüntetik fel külön az illatanyag összetételét. A gyártók több ezer illatkomponenst használnak, és egy-egy termék illata akár több száz komponensből is állhat. Ezek között vannak ártalmatlanok, erős allergének, és olyanok is, amelyek csak az emberek elenyésző kisebbségét érintik kellemetlenül.

Leggyakoribb allergén illatok:
Van pártucat illatanyag, amelyek az évtizedek során kiemelten allergénnek bizonyultak. Ezért az Európai Unió 2003 óta megköveteli ezek feltüntetését az összetevők listájában, amennyiben koncentrációjuk meghalad egy bizonyos minimális értéket. Ezek az anyagok (az első 13, dőlt betűvel kiemelt anyag a 26 közül is a legproblémásabb, allergén hatásuk jól dokumentált, valamint az Evernia Prunastri Extract, Evernia Furfuracea Extract anyagokat is erős allergénként tartják számon):
- Amyl Cinnamal
- Benzyl Alcohol
- Cinnamyl Alcohol
- Citral
- Eugenol
- Hydroxycitronellal
- Isoeugenol
- Amylcinnamyl Alcohol
- Benzyl Salicylate
- Cinnamal
- Coumarin
- Geraniol
- Hydroxyisohexyl-3-
Cyclohexene Carboxaldehyd
- Anise Alcohol
- Benzyl Cinnamate
- Farnesol
- Butylphenyl Methylpropional
- Linalool
- Benzyl Benzoate
- Citronellol
- Hexyl Cinnamal
- d-Limonene
- Methyl-2-Octynoate
- Alpha-Isomethyl Ionone
- Evernia Prunastri Extract
- Evernia Furfuracea Extract
Az allergia a kozmetikumok esetében legtöbbször ekcémás bőrreakcióként jelentkezik. Nem mindenki érzékeny ezekre az anyagokra, és nem biztos, hogy egy érintkezés rögtön allergiás reakciót vált ki. A tusfürdő napi használata miatt azonban testünk rendszeresen találkozik ezekkel az allergénekkel. Nem is szólva arról, hogy mivel ezeket az illatokat több termékben is használják, feltehetőleg más kozmetikumokkal, vagy épp tisztítószerekkel, légfrissítőkkel is kitesszük magunkat hatásuknak.

A policiklikus pézsmavegyületek:
Azaz a szintetikus pézsma illatanyagok, valamint az ezekhez hasonló tulajdonságokkal rendelkező cashmeran felhalmozódnak testünkben és a környezetben is. Több európai kutatás kimutatta a policiklikus vegyületek magas koncentrációját felszíni vizekben, illetve azok élővilágában. A pézsmaillat világszerte nagy népszerűségnek örvend, és mivel a természetből csak drágán nyerhető, a parfümvilág ma már mesterségesen állítja elő. (A természetes pézsma a Szibériában, Ázsiában - az illegális pézsmakereskedelemnek köszönhető túlvadászat, valamint élőhelyének eltűnése miatt mára megcsappant számban - élő pézsmaszarvas illatmirigyéből állítható elő. Ld. Szagot fogtak c. cikkünket) A Greenpeace 2005-ös kutatása során 36 véletlenszerűen kiválasztott parfüm vizsgálatakor majdnem mindegyik termékben kimutatták a kritikus szintetikus pézsmavegyületeket (sőt egyes termékek esetében a parfüm majd 10%-át tették ki ezek az illatanyagok). Mivel a policiklikus pézsmavegyületek az illatanyag részét képezik, és nincsenek rajta az EU által szabályozott 26 feltüntetendő allergén anyag listáján, ezért jelenlétük a termékben az összetevők listájából nem derül ki.

Színezékek:
A színezékek funkciója, hogy a terméket esztétikusabbá tegyék. Egyik tusfürdő rózsaszín árnyalatú, a másik bézs, a harmadik kék. Csakhogy a szépségért ismét nagy árat fizetünk, a színezékek ugyanis az illatanyagokhoz hasonlóan allergiát okozhatnak. A CI 18050 számmal jelölt színezék például a jogszabályok értelmében csak olyan termékben használható, amely a nyálkahártyával nem érintkezik. A tusfürdő azonban még a legnagyobb óvatosság mellett is a szembe kerülhet, illetve intim testrészeinkkel érintkezik (ki fürdik gumibugyiban?). Mivel a színezékek csupán esztétikai célokat szolgálnak egy olyan termékben, amit felhasználásig a legtöbb esetben csomagolás takar, felhasználás során pedig csupán pár másodpercig látjuk, majd fehér habbá válik, túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy nem veszítenénk sokat, ha kimaradnának a tusfürdőnkből. A színezékeket az INCI szabvány szerint a CI betűvel és az ötjegyű azonosító számmal kell jelölni, pl "CI 18050". Előfordul még a főleg Amerikában használatos "FD&C yellow No.5 (CI 19140)" vagy "D&C violet No.2 (Cl60730)" jelölés is, de ezesetben is feltüntetendő az INCI szerinti azonosító.


Csomagolás:
Nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy a tusfürdőket műanyagba csomagolják. Nem mindegy azonban, hogy milyen műanyagból készül a flakon, illetve az sem, hogy a gyártó szükségesnek látja-e kizárólag marketing célból egy második réteg csomagolóanyagba is beburkolni a terméket. Szerencsére utóbbira csak egy példát találtunk, de pont ott, ahol a legkevésbé vártuk volna. Éppen az egyébként környezettudatos jellemzőkkel bíró német Lavera natúr tusfürdő volt az, amelyik műanyag flakonban és papírdobozban került a boltokba. Ahogy korábban már írtunk róla, nem minden műanyag egyformán rossz műanyag, hiszen egyes típusok újrahasznosíthatóak, míg mások nem, vagy még rosszabb esetben égetésükkor mérgező anyagok szabadulnak fel (lásd A rossz és a jó műanyagok c. cikkünket). A legrosszabb választás kozmetikumok csomagolása esetében a PVC, hiszen egyrészt a flakon esetleges elégetésekor (márpedig a flakontól jó eséllyel a háztartási szeméttel szabadulunk meg, amely sokszor az égetőbe kerül) rákkeltő dioxin keletkezik, másrészt a PVC csomagolásból súlyos egészségügyi problémákat okozó ftalátok oldódhatnak ki a termékbe (ld. A ftalátok hatása c. cikkünket). A PVC csomagolás a flakonon az újrahasznosíthatóságra vagy újrahasználhatóságra utaló háromszögben lévő 3-as szám és/vagy PVC feliratról ismerhető fel. Egy 2002-es, az európai kozmetikumok ftalát-tartalmát vizsgáló kutatás során a vizsgált termékek 79%-ában mutattak ki ftalátokat, annak ellenére, hogy ez egyik termék címkéjén sem szerepelt az összetevők között. A kutatás rávilágított arra, hogy nem egy elhanyagolható problémáról van szó: a nem megfelelően ellenőrzött alapanyagok, vagy a nem megfelelő csomagolás egészségre veszélyes anyagoknak tesz ki bennünket, méghozzá nap mint nap. A vizsgált tusfürdők közül egy esetében volt PVC a csomagolóanyag (Neutralia), míg 5 terméken (Lavera, Ilcsi, Charlotte Exotic, Avon Senses, Witch magic Spell) nem volt jelölve milyen típusú műanyagból készült a flakon. ()

forrás:http://vitaminbank.hu/tusfurdo.php

Oldal: Mi is van a tusfürdőben?
Természetes bioszappanok és natúrkozmetikai szerek a legjobb áron! - © 2008 - 2024 - bioszappan.hupont.hu

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat