Kozmetikai allergia

Testápolók, samponok, dezodorok, szemfestékek, illatszerek és megannyi más kozmetikum szerepel mindennapjaink szépítkezési arzenáljában. Felmérések szerint egy átlagos felnőtt hét vagy annál is több különféle szert használ naponta, s ezekben akár százféle különböző vegyület is előfordulhat. S bár a kozmetikumoktól azt várjuk, hogy szebbé varázsoljanak bennünket, nem ritka eset, hogy az ellenkező hatást érjük el: a népesség legalább 1, de más felmérések szerint 30 százalékában valamilyen kozmetikai termék bőrirritációt vagy allergiás bőrreakciót idéz elő. A szépítőszerek bizonyos összetevői, például egyes illatanyagok és tartósítószerek ugyanis allergénként viselkedhetnek.

Tünetek:

A kozmetikai szerek a rájuk érzékeny személyben ún. allergiás kontakt dermatitiszt (ACD) képesek kiváltani. Legérzékenyebb testfelszíneink, amelyeken a tünetek a legvalószínűbben megjelennek, az arc, az ajkak, a fülek és a nyak bőre, valamint a szemek, de az allergiás reakció bármely testtájon kialakulhat. A tipikus panaszok a helyi bőrpír - esetleg csalánkiütések -, a duzzanat és a viszketés. Olykor a kipirosodott bőr durva tapintásúvá válik.

Az allergiás reakcióhoz nagyon hasonló tünetekkel jár, ám azzal mégsem tévesztendő össze az irritációs kontakt dermatitisz. Ez utóbbi bárkiben, tehát allergiára nem hajlamos személyekben éppúgy kialakulhat, ezért jóval gyakoribb, mint az allergia. Irritációs bőrgyulladás akkor lép fel, ha bőrizgató hatású agresszív vegyület, pl. sav, lúg, erős oxidálószer stb. kerül a bőrre, amely nem közvetlenül mozgósítja az immunrendszert, hanem kémiai úton károsítja a szövetet, és e károsodás nyomán alakulnak ki a gyulladásos tünetek. Először rendszerint foltokban kiütésessé vagy pikkelyessé válik a bőr, s ez többnyire viszketéssel társul. Az érintett felszín később felhólyagosodhat, és a hólyagok - különösen a vakarás hatására - felszakadhatnak. A bőrizgató hatású anyagokra különösen érzékenyek azok a bőrterületek, ahol a hámréteg vékony (pl. a szemhéjakon), vagy ahol a bőr száraz, töredezett.

Néhány ismert kozmetikai allergén:

A minket körülvevő mintegy 85 000-féle vegyületből több mint 3 700 bizonyítottan allergén sajátságú. A szigorú tesztelés ellenére a kozmetikumok is jónéhányat tartalmaznak ezek közül. E helyt csak a leggyakrabban előforduló és a legtöbb emberben allergiát kiváltó vegyületeket, vegyület-keverékeket említjük, a kozmetikumokban betöltött funkciójuk szerint csoportosítva. Ahol nem könnyen azonosítható a magyar névvel, az anyag neve mellett zárójelben szerepel az INCI (International Nomenclature of Cosmetic Ingredients; Kozmetikai Összetevők Nemzetközi Nevezéktana) által szabványosított angol elnevezés, amelyet a gyártók kötelesek feltüntetni a terméken.

Illatanyagok:

Szinte minden kozmetikum tartalmazza a több mint 5000 ismert illatanyag valamelyikét; még az illatosítatlannak (unscented) meghirdetettek is, ugyanis ezekhez is adhatnak illatanyagokat a kellemetlen szagú összetevők ellensúlyozására. Csak az "illatanyagmentes" (fragrance-free) felirat biztosít bennünket arról, hogy a termék valóban nem tartalmaz ilyen komponenst. Az allergiát leggyakrabban kiváltó illatanyagok a tölgyfazuzmó-kivonat (oak moss), a fahéjaldehid (cinnamic aldehyde vagy cinnamal), a fahéjalkohol (cinnamic alcohol vagy cinnamol) és annak származéka (α-amyl cinnamic alcohol), a geraniol, a hydroxycitronellal, az isoeugenol és az eugenol. Az ezeket az összetevőket tartalmazó illatanyag-keveréket (ún. fragrance mix) együttesen helyezik a tesztelendő személy bőrére az allergia kimutatására közönségesen használt ún. patch test-ben. Ennek a keveréknek a bőrre juttatásával az illatanyagokra allergiás egyének mintegy 85 százaléka a pozitív reakció alapján kiszűrhető, tehát e komponensek valamelyike áll az illatanyag-allergiák többségének hátterében. A fragrance mix-hez hasonlóan viselkedik a fenyőgyantából előállított perubalzsam (balsam of Peru), amely maga is sokféle illatanyag elegye, és az allergiás páciensek legalább 50 százalékában pozitív bőrreakciót eredményez.

Tartósítók és antibakteriális szerek:

A legtöbb kozmetikum szerves vegyületek vizes alapú keveréke, és mint ilyen, optimális táptalaj a baktériumok számára. A tartósítók használata tehát elkerülhetetlen; a gyártók feladata az, hogy minél szélesebb antimikrobiális spektrumú tartósítót találjanak, amely ugyanakkor a legkevésbé érzékenyítő hatású. A tartósítókat két csoportra oszthatjuk: formaldehidet kibocsátó és nem formaldehid alapú vegyületekre. Főként samponokban magát a formaldehidet (formaldehyde) is megtalálhatjuk. A formaldehid-források közül az imidazolidinyl és diazolidinyl ureát, valamint a Quaternium-15 fantázianevű vegyületet találták a leginkább allergénnek. A nem formaldehid alapú vegyületek közül a legelterjedtebben a paraben nevű vegyületcsoport tagjait, a para-hidroxibenzoesav származékait használják a kozmetikai iparban. Ezek viszonylag ritkán okoznak bőrallergiát, az Euxyl K400 nevű keveréktől, valamint a methyldibromoglutaronitrile-től ellenben jobb, ha tartózkodnak az allergiára fogékonyak.

Segédanyagok:

A segédanyagok vagy hordozóanyagok nem tartoznak az aktív hatóanyagok vagy az illatanyagok közé; ezeknek a szerepe az, hogy az előbbieket oldatban tartsák, emulgeálják, a termék állagát módosítsák, habot képezzenek, megkönnyítsék a termék kenését stb. Mivel egy bizonyos segédanyag a kozmetikumok rendkívül széles körében megtalálható, mindegyikben egy sor potenciálisan allergén aktív vegyület mellett, a hordozóvegyületek allergénként való azonosítása különösen nehéz; pár tucatról mégis sikerült igazolni az érzékenyítő sajátságot. Kedvező állagjavító tulajdonságai miatt az egyik legelterjedtebben használt hordozóanyag a lanolin, amely számtalan készítmény - hidratálók, kézkrémek, napozókrémek, alapozók, sminklemosók, ajakírok, babaolajok, popsikenőcsök - alkotórésze. Ugyanakkor ez a birkafaggyúból származó, nyers gyapjúból kivont zsírnemű anyagkeverék Észak-Amerikában a negyedik leggyakoribb bőr-allergén.

Hajápolás:

A fejbőr allergiás reakcióinak tipikus kiváltói az állandó hajfestékek, pontosabban azok jellegzetes aktív összetevője, a parafeniléndiamin (paraphenylenediamine, PPD). A reakció gyakran csak ismételt expozíció után alakul ki, kiterjedése a fejbőrön nem mindig esik egybe pontosan a festett területtel, és a tünetek lehetnek eléggé aspecifikusak (bőrpír, viszketés), ezért sokan nem is társítják a panaszokat a hajfestéssel. Másokban azonban komolyabb tünetek jelentkeznek pl. szem körüli ödémás duzzanat vagy a fülkagyló bőrének pikkelyes hámlása formájában. Allergén hatásúak lehetnek a PPD-n kívül a hajszínezők (pl. henna) és a tartóshullámosító oldatokban található glicerin-tioglikolát (glycerol thioglycolate) is; sőt, ez utóbbi - a PPD-vel ellentétben - kimosása után még hosszú ideig megőrzi allergén sajátságát. Tanulságos módon illusztrálja a bőrizgató és az allergén tulajdonságok át nem fedő voltát a cocamidopropyl betaine (CAPB), amely samponok, valamint egyéb mosakodószerek - szappanok, tusfürdők, lemosók - felületaktív összetevője. Az valóban igaz, hogy kevésbé bőrizgató, mint a korábban használt felületaktív anyagok legtöbbje, ezért előszeretettel adják például babasamponokhoz. Kevésbé irritatív volta olyan közkedveltté tette, hogy mára mintegy 600 termékben szerepel; azonban a tömeges használatban kiderült róla, hogy allergénként veszedelmesebb, mint sok korábbi, hasonló célú vegyület.

Körömápolás:

Mind a körömlakkok, mind a körömépítéshez használt szerek okozhatnak allergiás reakciót, méghozzá nemcsak a körmök környékén, hanem a szemeken, az arcon is, ahová a készítmény akaratlanul odakenődik. A körömlakkok és körömépítő szerek működési logikája az, hogy szilárd szervespolimer-bevonatot képeznek a köröm felületén, amely kémiai katalizátor vagy UV-megvilágítás hatására köt meg. Ezért e készítmények állandó összetevői az akrilgyanták, amelyek közül az etilakrilát (ethylacrylate) allergén hatása igazolódott a legtöbb olyan páciensben, aki körömápolási szerekre allergiás. Más körömépítő gyanták alapvegyülete a formaldehid, amelynek allergén sajátságáról már korábban esett szó, és amire az orvosnak gondolnia kell ektópiás (nem az alkalmazás helyén, vagyis a jelen esetben pl. az arcon megjelenő) allergiás reakció esetén.

Fényvédő anyagok:

Ezeket nemcsak napozókrémekben és naptejekben, hanem sok egyéb kozmetikumban - hidratálók, éjszakai krémek, ajakbalzsamok, hajlakkok, alapozók - is megtaláljuk. A fényvédelmet - elsősorban az UVA/UVB sugarak szűrését - vagy kemikáliákkal, vagy fizikai úton biztosítják. A fényvédő vegyszerek közül egyebek mellett a benzofenonok (benzophenones), a butylmethoxydibenzoylmethane, a para-aminobenzoesav (para-aminobenzoic acid, PABA) és származékai igazolt allergének. A fizikai fényvédőként alkalmazott finom eloszlású (mikronizált) titán-dioxidot és cink-oxidot érzékenyítés szempontjából ártalmatlannak tartják.

Hogyan alakulhat ki a kozmetikai allergia?

Az allergiás kontakt dermatitisz kialakulásáért az ún. kései típusú túlérzékenységi reakció a felelős. Ez az immunrendszer sejtjeinek közreműködésével, de ellenanyag-termelés bevonása nélkül lezajló lokális immunválasz.

A bőrre kerülve a kozmetikum kisméretű szerves vegyületei bejutnak a hámrétegbe, ahol az allergének a bőr saját fehérjéivel komplexeket képeznek (ld. A kozmetikai allergénekről általában c. szakaszt). A komplexek ingerlik és gyulladásos jelmolekulák kibocsátására ösztönzik a hámsejteket. A jelmolekulák a helyszínre vonzzák és serkentik a bőr antigén-felismerésért felelős Langerhans-sejtjeit, amelyek a komplexeket testidegenként azonosítják és bekebelezik. Ezeknek a sejteknek - leírójuk azonosságán kívül - semmi közük a hasnyálmirigy Langerhans-szigeteihez: az ún. antigén-bemutató sejtek közé tartoznak. Feladatuk az, hogy az immunrendszer többi sejtjének bemutassák (prezentálják) a szervezetbe került idegen anyagokat, s ezzel serkentsék őket azok elpusztítására. A Langerhans-sejtek az antigén felvétele és feldolgozása után a legközelebbi nyirokcsomóba vándorolnak, ahol éretlen T-limfocitákkal (nyiroksejtekkel) lépnek kapcsolatba. Itt végzik el az adott antigénnel, esetünkben az allergénnel specifikusan reagálni képes T-limfociták aktiválását, "érzékenyítését". Az érzékenyített T-sejtek aztán kirajzanak a nyirokcsomóból és felkeresik azt a bőrterületet, ahol az allergén behatolt. A sejtvándorlási, aktivációs és érési folyamatok igen időigényesek, ezért az antigénnel való első találkozás után a bőrreakció csak 18-96 órás lappangási időszak után alakul ki; ezért kapta ez a túlérzékenységi reakció a "kései" jelzőt.

Az érzékenyített T-limfociták az allergén behatolásának helyén megkötik a testidegen anyagot, és ennek a stimulusnak a hatására további gyulladáskeltő jelmolekulákat, valamint sejtkárosító anyagokat kezdenek kibocsátani. A gyulladáskeltő anyagok értágulatot okoznak és további fehérvérsejteket vonzanak a helyszínre. Az értágulat következménye a helyi bőrpír és duzzanat. A bőrpír magyarázata a fokozott vérátáramlás, míg a duzzanatot (ödémát) a megnövekedett áteresztőképességű erekből kiszűrődő folyadék okozza. A felgyülemlő szövetközti folyadék szétfeszíti a hámsejteket, amelyek elszakadnak egymástól és a hám alatti bőrrétegtől, s ettől el is pusztulnak: így képződnek a kiütések, hólyagok. A sejtpusztulást elősegítik a T-sejtek és a hívásukra ideérkező fehérvérsejtek által termelt sejtkárosító anyagok; a sejtpusztulás viszont állandósítja a gyulladásos folyamatot. Ezek miatt az önfenntartó, körkörös visszacsatolások miatt van az, hogy a reakció nemcsak késve jelentkezik, de jelentősen el is húzódhat.

Az allergénnel való első találkozás során az immunrendszernek napokra van szüksége a "hadba álláshoz", az ismételt találkozások alkalmával viszont a reakcióidő lényegesen lerövidül. A jelenség magyarázata az, hogy az első találkozás során érzékenyített T-limfociták némelyike hosszú életű ún. memóriasejtté alakul, amely még sokáig őrködik a korábbi találkozás helyszínén, és az újból megjelenő betolakodót képes azonnal megtámadni.

Bár az allergia esetében a testidegen anyag nem kórokozóból származik, mindig észben kell tartanunk, hogy az allergiát mint mellékhatást okozó védekező mechanizmusok nem kifejezetten az allergia kedvéért fejlődtek ki, csak hogy bosszantsanak bennünket. A bőrallergia például védekezőrendszerünk olyan osztagainak a félrecsúszott támadásaként fogható fel, amelyek alapvetően a sejteken belül élő kórokozók (pl. vírusok, intracelluláris baktériumok) leküzdését szolgálják, s ezt a feladatot igen hatékonyan el is látják. Az allergiát szívesen mellőznénk; de a sejten belüli kórokozókat megsemmisítő mechanizmusok nélkül igencsak védtelenek lennénk.

Ki lehet hajlamos rá?

Széleskörű felmérések szerint nőkben gyakrabban fordul elő ACD, mint férfiakban, de ez feltehetőleg nem a fogékonyság nemek közötti különbségét tükrözi, hanem pusztán abból következik, hogy a nők általában több kozmetikumot használnak.

Az ACD kialakulási valószínűsége korfüggést is mutat: kiemelkedően gyakori a tizenéves gyermekek között, valamint a 40-60 éves korúak körében, és a növekvő életkorral egyre ritkább 70 éves kor felett.

Az utóbbi években fény derült néhány olyan örökletes tényezőre is, amely hajlamossá tehet az allergiára. Mint sok más fehérje, a gyulladásos folyamatokban szereplő jelmolekulák is örökletes változatosságot mutatnak az egyének között, és a legújabb kutatások szerint egyes változatok gyakrabban fordulnak elő az allergiára fogékony, mint az arra nem fogékony egyedekben. Ugyanakkor, mivel annak kimutatására, hogy valaki melyik változatot hordozza, pillanatnyilag nem áll rendelkezésre olcsó és könnyen hozzáférhető vizsgálat, ez a felismerés egyelőre inkább csak elméleti jelentőséggel bír. A jövőben azonban feltehetőleg elérhetőek lesznek az örökletes allergia-rizikót tesztelő vizsgálatok, bár ezeknél lényegesen fontosabbak s ezért valószínűleg előbb kerülnek majd forgalomba a különböző daganatokra, szív- és érrendszeri, valamint anyagcsere-betegségekre való fogékonyságot kimutató tesztek.

Sokkal érdekesebbek a jelen szempontjából azok a felmérések, amelyek az allergiás megbetegedések napjainkban érzékelhető elterjedését a túlzott gyermekkori higiéniával hozzák kapcsolatba. A "higiénia-hipotézis" hívei azt állítják, hogy allergiás és nem allergiás egyedek között nem örökletes tényezők, hanem az immunrendszer eltérő gyerekkori tapasztalatai tesznek különbséget. Az immunrendszernek korai életünk során változatos ingerekkel, köztük sok ártalmatlan kórokozóval kell találkoznia, hogy szabályozó folyamatai a megfelelő egyensúlyba álljanak be. Az allergiás válasz kialakulásában kulcsszerepet játszó T-limfocitákat (l. a Hogyan alakul ki? c. szakaszt) is ezek a gyermekkorban kialakuló szabályozó rendszerek hivatottak a későbbi élet során kordában tartani. A szülői ösztönöket célba vevő antibakteriális szappanok és egyéb tisztálkodószerek, valamint a gyerek környezetének túlhajszolt fertőtlenítése megfosztják a fejlődő immunrendszert ezektől a nélkülözhetetlen stimulusoktól. Jegyezzük meg: jó eséllyel nagyobb kárt okozunk gyerekünknek tisztaságmániánkkal, mint ha hagynánk, hogy néhány ártalmatlan kórokozó megtámadja; nem egy jel mutat arra, hogy az érésében meggátolt immunrendszer a későbbiekben növeli az allergiás és autoimmun betegségek kockázatát.

forrás:http://egeszseg.origo.hu

Oldal: Kozmetikai allergia
Természetes bioszappanok és natúrkozmetikai szerek a legjobb áron! - © 2008 - 2024 - bioszappan.hupont.hu

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat